Sok ember hajlamos azt gondolni, hogy ami rossz, az egyben hazugságon alapul, a rossz dolgok a puszta rosszaságuk által visszahatnak az őket megalapozó elméletekre, és azokat érvénytelenítik. Gyakori példa, hogy nacionalisták nem hiszik el, az ő nemzetük bármi rosszat tett volna a múltban. De a hideg fejű, kritikus gondolkodású modern szekuláris humanisták is gyakran beleesnek ebbe a csapdába, és mivel a modern nyugati világ fősodra ilyen irányultságú, inkább ilyen példákat fogok sorolni.

Például sokan hisznek abban (a West Hunter blogon Greg Cochran említette ezt a példát), hogy kínzással nem lehet az igazságot kiszedni a foglyokból. Van aki az NKVD által kicsikart vallomásokra hivatkozik, hogy kínzással azt lehet kicsikarni a fogolyból, amit a kínzó hallani akar, nem pedig az igazságot. A probléma ezzel az érveléssel, hogy a kínzó többnyire az igazságot akarja hallani. Ha a kínzás nem működne, soha senki nem próbálkozna meg vele a valóság kiderítésére. De a kínzás működik: többnyire kínzás hatására (talán mert így vagyunk programozva) eláruljuk az igazságot, és nem próbálunk valami hazugsággal kikecmeregni a csávából. (Feltehető, hogy a kínzás hatására képtelenek vagyunk logikusan gondolkodni, így eleve képtelenek vagyunk hihető hazugságokat kiötölni.) Gyakorlatilag az igazság elárulása a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb, sőt talán az egyetlen lehetséges módja annak, hogy valaki szabaduljon a kínzástól. Persze ha az a cél, akkor légbőlkapott vallomások megtételére is rávehetők a foglyok kínzással (lásd NKVD vagy ÁVH), de ez nem cáfolja, hogy a kínzás hatékony az igazság kiderítésében is. Ettől még nem támogatom személy szerint a kínvallatást, de azt mégis be lehet látni, hogy ha érdekli az igazság (egy bürokratikus szervezetben ez nem mindig igaz a kínzóra - lásd NKVD), akkor azt kínzás segítségével mindig könnyebben ki tudja deríteni a detektív.

Ehhez hasonló példa, hogy sokan állítják, a halálbüntetés teljesen hatástalan, nincs elrettentő ereje, mert aki elköveti, az úgyis arra számít, hogy megússza. Redactio ad absurdum: a gyorshajtók is abban bíznak, hogy nem kapják el őket. De ha akárkit kivégezhetnének a legkisebb sebességtúllépésért is, akkor a legtöbb ember szerintem inkább negyvennel menne az ötvenes táblánál is. Még akkor is, ha a gyorshajtások nagy többségét sosem szankcionálnák (mert épp nem lenne rendőr és trafipax a környéken). A büntetés szigorítása mindig valamelyest növeli az elrettentő erőt. Persze lehet, hogy ez a hatás csak jelentéktelen, nem tudjuk, de hogy ne létezne, az szinte kizárható. Ettől még lehet érvelni a halálbüntetés ellen (én személy szerint békeidőben inkább ellenzem az alkalmazását), de nem lehet azzal érvelni, hogy semmi hatása nincs.

Amikor a nácik eugenikus politikáját tárgyalják, sokszor megemlítik, hogy milyen ostobák voltak a nácik. Hiszen nyilván a célzott tenyésztés csak a háziállatoknál működhet, az embernél viszont nem. Az érvelésben csak az a zavarbaejtő, hogy természetesen az ember is biológiai lény, akárcsak a háziállatok, és ha utóbbiakban képesek voltunk kívánt tulajdonságokat felerősíteni (és nemkívánt tulajdonságokat elsorvasztani) az évszázadok elteltével, akkor abszurd lenne feltételezni, hogy az embernél ugyanez nem működhetne. Ettől még nem kötelező az eugenika nagy hívének lenni, de az az érv, hogy nem működne, egyszerűen nem igaz.

Kérdéses (a magam részéről agnosztikus vagyok a témában), hogy vajon bizonyos fejlettségi szint fölött szükségszerű-e a demokrácia létrejötte. Azar Gat izraeli történész például amellett érvel, hogy egy komoly történelmi véletlenre, az USA-ra volt szükség ehhez: nem volt szükségszerű, hogy pont egy kvázi lakatlan kontinensen jöhessen létre egy demokratikus ország, amelyik aztán puszta méreténél fogva dominálhatta a fejlett világot, saját ideológiáját világszerte elterjesztve. Végtére is Németország mindkét világháborúban egész közel állt a győzelemhez, és különösen a második világháborúban távolról sem volt demokratikus, miközben igencsak fejlett volt. Mindenesetre itt is sokszor vágyvezérelt gondolkodás jellemző: mivel támogatjuk a demokratikus államrendet, ezért bizonyára ez is a leghatékonyabb államrend, sőt más nem is működhetne bizonyos fejlettség fölött. (Szingapúr meg kicsi, nyilván.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.